Kékmadár

Apró örömök

2012-05-31T00:53:00.000-07:00

A konyhám Murgán a hétvégén egy kicsit tovább szépült. Felfúrtuk az erdélyi kályhacsempéinket és a régi asztalokból összeállított pult alá megvarrtam a függönyt. A piros rongyszőnyeget örököltük, ez határozta meg aztán a függöny színét. Eredetileg kockásat képzeltem el, de nem kaptam olyat, ami igazán tetszene, így egy virágos anyag mellett döntöttem. A csipkét befestettem feketére, hogy visszaköszönjön a szőnyeg mintája egy kicsit. Nagyapám varrógépének lábazatából asztalkánk is lett, így már a konyhában is le lehet ülni egy kávéra vagy reggelire. Van még bőven tennivaló, nem csak a konyhában, az egész házban, de mi azt is nagyon élvezzük, hogy minden alkalomra jut egy újabb apró öröm.

Ezeknek a kis kegyképeknek nem tudtam ellenállni a pécsi vásárban. Az öt darabot 500 Ft-ért vettem. Művészi szempontból persze teljességgel értéktelenek, de mennyi érzelem kötődött hozzájuk! Mindig azokra gondolok rájuk pillantva, akik korábban hálából, vagy kérés képpen, "áldozati adományként" megvették, imádkoztak előttük. Vajon milyen vágyaik voltak? Kiért, miért imádkoztak? Milyen volt az életük?

A szerelem kertjében

2012-05-24T01:54:00.001-07:00

élni jó, én már csak tudom. Abban a kertben is van gond és bánat, meg nehézség és küzdelem, de van egy olyan forrás is ami táplál és éltet. Ha fáradt vagy, pihentet, ha nyűgös vagy, felvidít, ha félsz támogat. Remélem, hogy Sztavrosz és Ekatherina is így érzi majd 15 év múlva is.

"Gasztrológus" és paparazza

2012-05-21T05:28:00.000-07:00

Tulajdonképpen írhatnék gasztroblogot is, mert zseniális (és roppant szerény) "gasztrológus" vagyok, ha épp úgy hozza kedvem és időm (és még a pénztárcámban is lapul annyi, hogy kicsit felelőtlenebbül vásárolhatok). Vasárnap plö szarvascombot sütöttem, a murgai szomszédaink jóvoltából, (tehát nem a pénztárca dagadozott oly nagyon), akiknek a fia vadász, és talán már nagyon unják a sok vadhúst, vagy "csak" nagyon kedvesek, mert kaptunk tőlük egy szép darab combot. Eleinte azt gondoltam, hogy megőrizzük valami nagyobbacska ünnepre, de aztán meg azt gondoltam, hogy miért ne ünnepelhetnénk csak úgy, ha már van ez a szép combocska. És szép tavaszi idő. De a tavaszhoz nem illik nekem a sűrű sötét vörösboros áfonyás szósz, így rittyentettem helyette roséban párolt epres-körtés-almás finomságot pici kis mentával a kertből. És hogy adjak egy kis támogatást az enzimjeinknek is, a gyömölcsök egy részét az utolsó pillanatban nyersen kevertem a többihez. Annyira finom volt, hogy megkaptam a "címzetes gastzrológus" titulust. Fotó nem készült, mert nem is gondoltam rá, és mert kicsit későn készült el az ebéd s szaladnunk kellett Dorókámmal a lovardába. Ott viszont átváltoztam paparazzává, avagy nőnemű lesifotóssá (lsd: olasz nyelv szabályai) mert vasárnap reggelre Kanga paci világra hozta Zsebibaba nevű kiscsikóját! Az újdonsült kismama még nagyon félti a kicsinyét, nem is enged be magukhoz mást csak Dorottya edzőjét. Így minden ügyességemet, tapintatomat és indiánokat megszégyenítő nesztelen mozgásomat latba kellett vetnem, hogy ez a két kép elkészüljön.

k Dorottya edzőjét. Így nézzétek ezeket a képeket, hogy lesből és titokban készültek.

Fényfestette tálaim

2012-05-18T00:14:00.001-07:00

Épp hogy elég volt még a fény tegnap este 8 után a fényképezéshez, amikor elkészültek a tálak. A lemenő nap és a szürkülő ég áthangolta a színeimet. Az izzó, szenvedélyes közelkeleti türkizekből és kékekből a búcsúzó Nap a nyugat középkori hangulatát varázsolta a kertünkbe. Én legalább is így éreztem.

Ez itt középen a barátnőm kedvence.

Én szívem szerint ezt tartanám meg. Titokban drukkoltam, hogy egy ici-picit sérüljön meg, s akkor enyém lehet, de ez nem történt meg. Ehelyett az alábbi darab marad nálunk, a szélén látható két kis berepedés miatt.

A művészet nem kávéház

2012-05-17T00:54:00.003-07:00

(Egy angyal, ami nem kávéházban, hanem menetgyakorlat közben született.)

Az irodalom olyan nekem, mint Gombóc Artúrnak a csokoládé. Jöhet minden formában. Be kell azonban vallanom, hogy mióta családos lettem, a papír alapú műélvezet sokkal ritkább lett az életemben. Néha lopok reggelenként egy fél órát az olvasásra miután a családtagjaim elmentek iskolába és munkába, mert este már nem tudok olvasni, mint régen elalvás előtt még-egy két órát. (Istenem, hogy cikiztem az anyukámat kamaszkoromban, mert este már nem olvasott. Most már értem, miért aludt el ő is az első három mondat után.) A hiányzó olvasást például hangoskönyvekkel pótolom, mert rájöttem, hogy munka közben - a kevesebb figyelmet kívánó munkafolyamatok alatt - remekül áttudom adni magam az irodalom élvezetének ilyen formában. Évekig - még lánykoromban - mániákusan vettem föl kazettásmagnómmal a rádióban elhangzó színházi közvetítéseket, sőt még a dramatizált regényeket is, annak ellenére, hogy egynémely magasabb röptű filosz barátom igen csak megrótt eme alantas élvezetért (Mármint a "megcsonkított, értékcsökkent," átdolgozott alkotások fogyasztásáért.)

Mostanában Ottlik Iskola a határon című regénye megy részletekben a Kossuthon, és mivel nagyon rég olvastam, most újra felefedezem magamnak. Ez a zseniális hasonlat különösen megmaradt bennem:

Ma már tudom, hogy a művészet sajnos nem kávéház, hanem akkor már inkább hasonlít egy keddi vagy szombati menetgyakorlatra, ami igazán keserves és homályos célú mesterség volt, mégis ha keresztül vonultunk a városka utcáin, örömünket leltük benne, hogy valami fegyelmezett és egyben hetyke dolgot mutassunk a civileknek, bárha belegebedünk is.

Ember tervez...

2012-05-15T23:52:00.001-07:00

...aztán elbénázza. Terveztem, hogy a National Geographic felhívására, tudniillik, hogy fotózzuk le a a Föld egy napját, én is nevezek. Nem készültem gyönyörű fotókkal, csak az életünkből ellesett pillanatot örökítettem meg. Este fél 9 felé épp neki álltam, hogy feltöltsem a fényképet, amikor egy barátnőm telefonált. Számítógép előtt ülve nem lehet figyelni a másik emberre, ezért átmentem a nappaliba - vagy nevezzük inkább STUDIÓnak, wow! - hogy ne terelődjön el a figyelmem K.-ról. Ám a nappali, akarom mondani STUDIÓ asztalán, amúgy az étkező asztalunk, ott szemezett velem egy üregelésre váró darab. Realizálva, hogy beszélgetésünk nem röpke lesz, elkezdtem az üregelést. Dolgozni általában remekül tudok telefonálás közben is, legfeljebb a nyakam kap görcsöt. Nos, most még se működött a dolog. A makettnek szánt, az emberem által számomra előkészített darabot sikeresen úgy elvékonyítottam, hogy átlyukadt. Ez aztán a végét jelentette a telefonbeszélgetésnek és minden egyéb esti programnak, mert a makettet kellett megmenteni. A fotó feltöltése elmaradt, de itt azért közzé teszem, az OTTHON kategóriában. Our home is my studio. Vagy fordítva? Szerencsére a családomat nem zavarja, hogy csini kis otthon helyett egy munkahelyen élnek. Engem olykor igen. Még se megyek ki a műhelybe, mert akkor nem lehetnék Velük!

Bejegyzés sok képzavarral

2012-05-15T00:40:00.000-07:00

(Egy álmom alapján születet ez a kép)

Sűrű, de nem sötét az "erdő", amiben járok. Sok minden van folyamatban és ez nagyon jó. Bár néha azért szeretném kitenni a lábam a házból, legalább a kertbe, de leginkább csak míg a kávémat elszürcsölöm nézem a halacskáinkat a tavunkban, amibe egyenesen szerelmes vagyok immár, oly gyönyörű, esetleg a műhelyig szaladok hátra. (Mert dolgozni a lakásban szeretek, a műhely az csak a kemencének van, meg a nagyon pancsolós, porolós műveleteknek.) Ennyi jut most nekem a kertből. Még a labardorkákat se vittem hetek óta sétálni, nem is tudják mire vélni e nagy rabságot. Még szerencse, hogy egy ötgyermeks építész barátnőm rákapott az agyag ízére - ez bejegyzés már csak ilyen képzavaros - és sokszor átjön felüdülni (mondom én, hogy ez egy ilyen poszt:-), így nem vagyok telejesen egyedül napközben. Ráadásul nagyon inspiratív, ha valaki a közelemben dolgozik és teljesen más szemmel néz dolgokra, mint én. S miközben ezt-azt tanítok neki, nekem is eszembe jutnak rég nem használt technikák.

Szóval mi mindennel is foglakozom? Egy megrendelésre tálaló tálakat készítek. Nagy munka. Megkorongozni, esztergálni (ezeket szerencsémre a férjem másodállásban megcsinálja), majd jön az áttörés. Száradás után retusálás, festés. Első égetés, második égetés, aranyozás, harmadik égetés. hah, egyszer meg kéne számolni hányszor is veszek kézbe egy tárgyat a kezdettől az elkészülésig!

Egy reménybeli megrendelésre maketteket készítünk. Ezt most nem részletezem, de ez még több munka, mert mintázás is van benne.

A közelgő kiállításra új képekkel, szobrokkal készülök.

Esküvőre nászajándék készül.

A saját tornácunkra, ha épp lenne néhány perc üresjáratom, burkolatot gyártok.
És néha már nem is tudom, hogy épp mit is kéne most kézbe vennem, hogy a leghatékonyabban dolgozzak. Ilyenkor inkább netezek és posztolok, hátha közben letisztul bennem, hogy mi a következő legfontosabb, legsürgetőbb feladat.:-)

Ez ...

2012-05-08T23:51:00.003-07:00

itt talán Papagéna? Vagy inkább én vagyok?

Rusztikus

2012-05-04T09:48:00.000-07:00

...járólapok készülnek egy parasztház tornácára. Amúgy meg egy kis depivel ünneplem a névnapom, mert ma éppen inkább a nehézségeket látom meg. Egyébként, ha hiszitek, ha nem a múlt héten akár meg is nyerhettem volna a lottó ötöst - és akkor most vajon mi lenne? Eksztázis vagy szorongás a köbön? Meg is nyerhettem volna, ha azokkal a számokkal és azoknak egy jó kombinációjával játszom, amelyekkel szoktam. De kivételesen, mert soha nem szoktam, a gépre bíztam a sorsom. Vagyis inkább a Mindenhatóra. Vajon jelent ez valamit? Én nem tudom...

Négy nap agyag nélkül

2012-05-02T00:43:00.001-07:00

Volt benne mindenféle "kaland". A szomszédban a vadászok vadkant lőttek,

hozzánk egy zöld gyík jött vendégségbe.

Jártunk a pécsi vásárban,

számunkra új ízekkel ismerkedtünk (fokhagymás párolt csalán),

kirándultunk Somogyországba (ez itt a Szentbalázs nevű falu látképe),

és drukkoltunk a májusfát állító legényeknek.

Szép volt, jó volt, tán igaz se volt?

Ikont készítek ...

2012-04-26T05:07:00.000-07:00

2012-04-25T02:57:00.004-07:00

Pilinszky János: Imádságért

Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben.
Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke.
Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog.
Nevezz meg valódi nevünkön, mivel valamennyien szenvedünk attól, hogy álnéven élünk, telve álnoksággal, amit magunk fabrikáltunk, mivel jobbnak, különbnek, állhatatosabbnak és áldozatkészebbnek kívántunk látszani másoknál. Valódi neve csak keveseknek van itt a földön. Kivétel alig. Szentjeid között talán Bach, talán Mozart. Asztalodnál Bachnak továbbra is Bach lesz a neve és Mozartnak Mozart…
Mint a vándornak megérkeznie a tengerpartra, szívem és értelmem elhallgat már a távoli közelségedtől is, meghallva a végtelen intelligencia hullámverését…
Add, hogy imámban ne kérjek semmit, de annál inkább hallhassalak és hallgassalak Téged.
Fáradt vagyok, Istenem, kifárasztottak „kéréseim”, és megtéptek a világ „kérései”. Apostolod mondta, hogy a szeretet irgalmas, türelmes, nem kér, és nem panaszkodik. Add, hogy sose kívánjak „színen lenni”. A világnak amúgy is kötelező olvasmánya a „zűrzavar kézikönyve”. Ha lehet, ragaszd össze lapjait, megértek a csirizre.
Ha mégis kérek Tőled imámban valamit: ne vedd el tőlem, ne vedd el tőlünk a kérés nélküli imádságot. A kérés nélküli imában nemcsak én, de az egész mindenség hallgat, s hallgatnak azok is, akik – egy szinttel még mélyebben – torzsalkodnak, harcolnak, lázonganak és ítélkeznek. A nem kérő imádságban azonban, imádkozza bárki is, az egész világ térden áll a „teremtés egyességében”.
Valójában minden imádság, a kérő is, messze túlmutat önmagán. Jézus kérte, hogy kérjünk, de… „mindazonáltal legyen a Te akaratod szerint”. És: „…kezedbe ajánlom lelkemet”. A kérő ima természete nem azonos a földi kéréssel, mely legtöbbször – kivéve az éhség és szomjúság szavait – valamiféle mástólszennyes. A kérő imádság, amennyiben csakugyan eljut az imádságig, szinte automatikusan veti ki magából kérései homokzsákjait, hogy végül eljuthasson abba az egyetlen magasba, ahol – mindazonáltal ne a mi kérésünk és akaratunk teljesedjék, hanem az övé.
Igen, nem hiszek többé tulajdon kéréseimben. Istenben, az egyetemes békében nincs többé mit kérnünk, az egyetemes szeretetben nincs többé kire vagy mire féltékenykednünk, az egyetemes igazságba érkezve elképzelhetetlen bármiféle ítélkezés bárkivel vagy bármivel szemben.
Ezért imádkozni az imádságért: bűnösök és szentek közös kiáltása itt a földön, és a kérés nélküli ima jók és gonoszak számára talán nem egyéb, mint egy pillantást vetni az asztalra, mely öröktől fogva terítve áll az atyai ház udvarán.

Ennél az asztalnál – Jézus isteni ígérete szerint – nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül – annyi vita, helycsere és zűrzavar után.

(Forrás: Új Ember, 1979. október 7.)

Angyal kaktusszal

2012-04-21T01:03:00.007-07:00

Ma van a Föld napja, s hirtelen beugrott, ez alkalomból ide hozhatnám készülőben levő angyalkám. Hisz - mivel még égetetlen - őrzi a föld színét. S őriz egy kis kaktuszt is. Mert lehet, hogy ez őrangyal kicsit későn kapott észbe, túl sokáig bízott bennünk emberekben. S már ő sem tudja menteni az esőerdőt, az elképesztően változatos és megszámlálhatatlanul sok féle élő és éltető ékszerét a Földnek. Már csak a kaktusz maradt? S azt is menteni kell?

Az én Istenem törékeny

2012-04-19T02:02:00.000-07:00

Juan Arias:

Az én Istenem törékeny

Az én Istenem nem egy kemény, távolságtartó,
érzéketlen, sztoikus, szenvtelen isten.

Az én Istenem törékeny.
Az én fajtámból való,
én pedig az övéből.
Ő ember, én pedig szinte Isten.
Hogy megízlelhessem az istenséget
ő megszerette az én porlétemet.

Az én Istenemet a szeretet tette törékennyé.

Az én Istenem ismerte az emberi örömöt,
a barátságot, a föld és a földi dolgok örömét.
Az én Istenem éhezett, álmodott és elfáradt.
Az én Istenem érzékeny volt.
Az én Istenem feldühödött, szenvedélyes volt,
és szelíd, mint egy kisgyerek.
Az én Istenem rettegett a haláltól.

Az én Istenem anyai mellből táplálkozott,
érezte és magába szívta a női gyengédséget.

Minden emberit szeretett az én Istenem:
a tárgyakat és az embereket;
a kenyeret és az asszonyokat;
a jókat és a bűnösöket.

Sosem szerette a fájdalmat, sosem állt a betegség pártján.
Ezért gyógyította a betegeket.

Az én Istenem szenvedett a hontalanságtól.
Üldözték és éljenezték.

Az én Istenem korának gyermeke volt.
Úgy öltözött, mint mások,
földijei nyelvjárásában beszélt,
kétkezi munkából élt,
prófétákhoz hasonlóan kiáltott.
Az én Istenem gyengéd volt a gyengékkel és szigorú az önteltekkel.

Fiatalon halt meg: őszintesége miatt.
Megölték, mert szemükbe mondta az igazságot.
Az én Istenem viszont gyűlölet nélkül halt meg.
Mentegetve halt meg Ő, és nemcsak megbocsátva.

Az én Istenem törékeny.
Az én Istenem szakított a „fogat fogért” ősi elvével,
a kicsinyes bosszú törvényével,
hogy bevezesse egy teljesen új szeretet
és hallatlan erő korszakát.
Az én Istenem leköpve, földbe döngölve,
elárulva és magára hagyva, meg nem értve,
mégsem sem szűnt meg szeretni.

Ezért az én Istenem győzelmet aratott a halálon,

s mint egy friss gyümölcs jelent meg kezében a feltámadás.
Ezért támadtunk fel mindnyájan: emberek és a dolgok.

Sokaknak nehéz az én törékeny Istenem,
az én Istenem, aki sír, az én Istenem, aki nem védekezik.

Nehéz az én Istenem, aki megéli az Istentől való elhagyatottságot.
Az én Istenemnek meg kellett halnia, hogy győzhessen.
Az én Istenem egy rablót és gonosztevőt tett
egyháza első kanonizált szentjévé.
Az én fiatal Istenem azért halt meg, mert politikai felforgatónak tartották.
Az én Istenem pap és próféta,
aki a történelem összes vallásüldözéseinek
első szégyeneként szenvedte el a halált.

Nehéz az én Istenem, aki törékeny, aki az élet barátja.
Az én Istenem mindenféle kísértés mardosását elszenvedte,
Az én Istenem vért verítékezett Atyja akaratának elfogadásakor.

Nehéz ez az Isten, ez az én törékeny Istenem azoknak,
akik azt hiszik, csak úgy győzhetnek, ha legyőznek másokat;
akik azt hiszik, csak úgy védhetik meg magukat, ha megölnek másokat;
akik azt hiszik, az üdvösség a mi erőfeszítésünktől függ és nem ajándék;
akiknek mindaz ami emberi: bűnös;
akik azt hiszik, hogy a szent sztoikust jelent, Krisztus pedig angyal.

Az én törékeny Istenem nehéz azoknak,
akik továbbra is egy olyan istenről álmodoznak,
aki nem hasonlít az emberekhez.

(Tőzsér Endre SP fordítása alapján)

Lekvár leves

2012-04-18T05:06:00.004-07:00

Tegnap adtam egy pofont a gasztronómiának és lekvárból főztem gyümölcs levest. És ettől úgy elfogott a boldogság, mert rádöbbentem, hogy bennem is kitavaszodott, nem tart vissza semmi megszokás vagy konvenció. Felébredve téli álmomból tomból bennem a kreativitás és a tettvágy. Oly annyira, hogy még este 8-kor is neki állok új tárgy készítésének - mert az normális, hogy ilyenkor még dolgozom azon, hogy befejezzem, amit elkezdtem, de hogy neki kezdjek egy újnak?! Na ilyen télen nincs!
Visszatérve a lekvár levesre, azért törtem bele egy rebarbara szárat a kertben és a tavalyi ribizli maradékát is előkapartam a mélyhűtő mélyéből. De a szőlőlekvárom az határozottan nagyon jót tett neki! Nagyon finom volt!
Hogy kép is legyen - mert a levesről nincs, miért is lenne, nem gasztroblog ez! - álljon itt néhány fotó egy kitérőről, ami szintén a kitavaszodásom bizonyítéka: azt most igazán nem engedhetném meg magamnak, hogy ne a feladataimmal foglalkozzam. De hát muszáj - mert tavasz van. Így tegnap este elkezdetem ezeket az edényeket ...

Medvehagyma medvehagymával

2012-04-16T01:14:00.004-07:00

Szombaton túrztunk a Gerecsében. Gyönyörű nap volt, a tavaszi erdő a zsenge üde zöldekkel, néhol virágzó fákkal, a sárga és lila tavaszi virágok pöttyeivel a talajon varázslatos. Nekem KINT lenni a természetben szinte mindig ajándék, s olykor még hatalmas isten-élmény is. Boldogság.
Ilyen volt ez a nap is, s még mindig őrzöm, mert a természet adta kincsekből náhány csokornyit haza is hoztunk. Ezért ma medvahagyma krémleves lesz az ebédem medvehagymás túrós pogácsával. :-)
A medvehagyma feldolgozása miatt keresgélni kezdtem a neten és találtam egy nagyon szép, érdekes és hasznos blogot, amit a hozzám hasonló természet rajongóknak szeretettel ajánlok a figyelmébe.

Szoborka - cím nélkül

2012-04-16T00:27:00.005-07:00

Ez is egy poharas valami. Egy söröspohár készlet utolsó darabja funkciót váltott. Lett belőle szobor, plasztika, tárgy, cucc? Szóval még a műfaját se igen tudom.
Címe sincs. Vagyis tulajdonképpen van, én már magamban adtam neki, most mégis címet keresek neki a segítségetekkel. Mert kíváncsi vagyok rá, hogy nektek mi jut eszetekbe róla. És hátha van kedvetek velem játszani. Főleg a facebookon, - mert bevallom, szeretném, ha egy kicsit a hírem is vinnétek - de ha valaki elvi okok miatt ott nincs jelen, akkor itt is hagyhat kommentet: milyen címet adna neki?
A nyeremény természetesen egy ÁPM kerámia lesz, nem poharas, de egyedi és egyetlen. Hogy mi, arról egy következő bejegyzéseben rántom le a leplet.

Múlhatatlanul

2012-04-11T00:40:00.004-07:00

szeretem József Attilát gimnazista korom óta. Nem kis része volt ennek a szerelemnek az elmélyülésében a gimis barátnőimnek akikkel koncertekre, színházba jártunk és akikkel verseket olvastunk egymásnak. Még egy kis együttest is alakítottunk Tengertánc néven és megpróbálkoztunk versek megzenésítésével Sebő és a Kaláka nyomdokán. Akkoriban próbálkoztam azzal, hogy megtanuljak furulyázni és dorombon játszani - hát, nem sok sikerrel. De a vers megmaradt, zenével és anélkül. Amikor szerelmes lettem, mindig csak József Attilát olvastam és szavaltam és énekeltem és J.A. verseit másoltam bele a naplómba. És még mostanság is fel-fel csendülnek bennem sorai. Ezért egyszer egy kis kitűzőre is ráskribáltam néhány sortöredéket a Ringatóból:

Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.

Ki ad címet neki?

2012-04-04T06:06:00.000-07:00

Virágom

2012-04-03T06:46:00.000-07:00

... és szappantartóm egyúttal.

A tükör, a fotós és a kiváncsi...

2012-04-02T01:53:00.003-07:00

...meg néhány részlet.

Még nincs kész...

2012-03-30T03:19:00.002-07:00

de már csak hidegmunkák vannak hátra. ragsztás, akasztó készítés. Ja, és még el kell rohannom a tükörért is!

Beugrás

2012-03-29T23:12:00.003-07:00

Tegnap megnyílt a Suzuki Pagoda autószalonban az a kiállítás, amelyre egy visszalépett kolléga helyére ugrottam be Schmidt Gabriella festő mellé. A kiállítást egy bölcsésznek is elsőrangú festőművész, Frömmel Gyula nyitotta meg.
Furcsa érzés volt egy üzleti vállakozás színhelyén kiállítani, egy olyan helyen ahol a napi rutin autók értékesítése körül zajlik. Jó lenne tudni vajon, akik autót vásárolni térnek be, azoknak megakad-e a szeme a kiállított tárgyakon vagy csak vágyaik tárgyára, az autóra fókuszálnak? Minden esetre nekem tetszik, hogy a szalon tulajdonosai a tárgyi kultúra egy másik szeletét is beviszik az üzlethelyiségbe.
Ha tudatosan készültem volna a kiállításra egész biztos eljátszottam volna a tükörfal adta lehetőségekkel. Így csak vittem, amit találtam itthon. Ennek ellenére remek hangulatú megnyitó volt, nyitott, érdeklődő közönséggel, jó beszélgetésekkel.

Elkészültek ...

2012-03-27T23:57:00.002-07:00

... és már el is mentek. A kis hálátlanok, arra se igen volt időm, hogy egy kicsit örömködjek. Huss, kirepültek! Kénytelen leszek egyszer már magunknak is csinálni valamit.

Ez a nap ...

2012-03-25T12:42:00.003-07:00

...pont olyan volt, ahogy én szeretem. Hegyek ölelésében a Nap cirógattak bőrünket, szél borzolta hajunkat. Békák adták a ritmust, madarak dalolták a dallamot. Titokzatos mesebeli lények lesték lépteink. A fiúk (a kungfusok) egy lélek tisztító légzőgyakorlatot tartottak a szurdikban. És este még a kemencét is kinyitottuk. Ott várt rám az én Kisszivem.