Lassú

Lassan újra magamra veszem a keramikus öltözetem és nem kapkodva, de elkezdem a munkát. Nem mintha (nagyon) lusta lennék vagy ötlettelen, de az év kicsit másképp indult mint terveztük. Férjem bordatörése, fiam gyorsan beszerzett vírusos fertőzése újratervezésre késztetett. De sebaj, jól esik még ez a januári üzemmód az évvégi kegyetlen hajtás után. Ennek ellenére miközben az utolsó angyalos bögrék is elrepülnek, az idei első angyalok már születőben, sőt egy "Kékmadaras tál újratöltve" opusz is formálódik. S közben élvezem a hófedte kertet, a  cinkéket az etetőben és a gerléket a tó jegén, amint a lékhez totyognak vizet kortyolni. Mikor pár éve el kezdtük etetni a cinkéket, egyetlen gerlepár járt ide. A minap tíz egyedet számoltam meg a tó körül sürögni. Viszont idén nyoma sincs a vörösbegyünknek, ez kicsit elszomorít kedvencem volt a madár kompániából.
Az év első "nagy felismerése" is megszületett bennem: nem a politikusok, nem a gazdasági érdekcsoportok forgatják a földet bármennyire is hajlamosak vagyunk mi is, ők is elhinni. Ha jobban belegondolok, a kisbabák viszik előre a világot. Rokoni-, baráti körben az elmúlt egy-két hónapban több baba született, így most újra megélem mennyi szeretetet, energiát, alkotókedvet, micsoda változásokat indukálnak e kicsinyek!  A világ szempontjából nem igazán jelentős, ám számomra igen csak meglepő példa erre, hogy olyasmire ragdattam magam, amit sose hittem volna: mackót horgolok! Ha elkészül megmutatom. Addig pedig új évi első bejegyzésem ürügyén is kívánom, hogy mindenkihez költözzön be a boldogság Kékmadara, mindenkit vegyen körül kívül s töltsön el belül őszinte békesség! S legfőképpen Yoda mester szavait se fedjétek: A szeretet ereje legyen mindnyájunkkal! Vagy ő ezt nem ő mondta ;-)