Bár szinte mindenki csak panaszkodik a tavaszt lehengerlő hatalmas havazás miatt, nekem azért csodálatos napom volt tegnap. Mondhatni arcpiritóan csodálatos, ugyanis tegnap előtt rémesen kiborultam, felháborodtam és sajnáltam magam - tehát nagyon is kellett nekem, hogy rám pirítsanak az égiek: ugye-egye, nincs is neked olyan rossz dolgod?! És valóban nincs. Mert akinek sok jó barátja van, annak jó dolga van. És hát én nem sok mindenben bővelkedem, de barátokban igen, és ez életem egyik legnagyobb kincse.
Van nekem például két Krisztám is. Nem ismerik egymást, mégis nagyon sok mindenben hasonlítanak: mindkettő építész, mindkettő nemezel, nem is akárhogy, mindkettő gyönyörűen varr, mindkettő maximalista és mindkettőnek hatlamas szíve van. És valami furcsak oknál fogva, egymástól függetlenül mindketten felvállalták ősrégi, és közepesen régi kanapéink felújítását. Család, munka, tanulás, stb mellett! Csak úgy. Hát nem csodálatos?
Egyiknek a közepesen régi (használtan barátoktól évekkel ezelőtt örökölt) ikeás darabok jutottak, - egyből három, nehogy elaprózzuk a dolgokat! - melyekre már nem kaptó huzat, másiknak a valóban régi, sőt antkik darab. Tegnapi szépséges napom "i"-jére a pontot egyik Krisztámék esti látogatása tette fel, akik hónuk alatt gyönyörűséges új huzatjainkkal érkeztek.
Ezen a képen már együtt örülünk a megújulásnak. (És ha már megújulás, hát én bizony most eldicsekszem vele, persze csak zárójelben, hogy a nadrág, amiben láttok, szintén tegnapi szerzemény és akár hiszitek,akár nem - magam is alig hiszem - 36-os méret!!! :-)))) Éljen a szénhidrátmentes táplálkozás!!! Jó, azt is bevallom, vettünk még egy nadrágot és abból csak a 38-as passzolt. :-)
Ez pedig a Jó Öreg, aki tán azt hitte, hogy számára eljött a vég, amikor a konyhából lett kárpitos műhelyben elkezdtük őt lecsupaszítani az én másik Krisztámmal.
De itt már, azt hiszem, elkezdett reménykedni, hogy van feltámadás. Énpedig nem csak reménykedem, de tudom, hogy ha számára kicsit késik is, mert Húsvétra nem készül el, a Jó Öreg se kerülheti el, hogy kívűl-belül megújulva új életre keljen. A háttérben már egész csinosan feszít, ugye?
Van nekem például két Krisztám is. Nem ismerik egymást, mégis nagyon sok mindenben hasonlítanak: mindkettő építész, mindkettő nemezel, nem is akárhogy, mindkettő gyönyörűen varr, mindkettő maximalista és mindkettőnek hatlamas szíve van. És valami furcsak oknál fogva, egymástól függetlenül mindketten felvállalták ősrégi, és közepesen régi kanapéink felújítását. Család, munka, tanulás, stb mellett! Csak úgy. Hát nem csodálatos?
Egyiknek a közepesen régi (használtan barátoktól évekkel ezelőtt örökölt) ikeás darabok jutottak, - egyből három, nehogy elaprózzuk a dolgokat! - melyekre már nem kaptó huzat, másiknak a valóban régi, sőt antkik darab. Tegnapi szépséges napom "i"-jére a pontot egyik Krisztámék esti látogatása tette fel, akik hónuk alatt gyönyörűséges új huzatjainkkal érkeztek.
Ez pedig a Jó Öreg, aki tán azt hitte, hogy számára eljött a vég, amikor a konyhából lett kárpitos műhelyben elkezdtük őt lecsupaszítani az én másik Krisztámmal.
De itt már, azt hiszem, elkezdett reménykedni, hogy van feltámadás. Énpedig nem csak reménykedem, de tudom, hogy ha számára kicsit késik is, mert Húsvétra nem készül el, a Jó Öreg se kerülheti el, hogy kívűl-belül megújulva új életre keljen. A háttérben már egész csinosan feszít, ugye?
Köszönöm nektek, Kriszták! Talán nem szokványos, mégis valódi lelki felkészülést jelent nekem Húsvétra a kanapéink története és amit tőletek kaptunk.
Örülök az örömödnek :)
VálaszTörlésTudod, a barátokért mindent!!!
VálaszTörlésNem is gondoltam volna, hogy ekkora örömet lehet vele okozni! Így most már tudom, hogy megérte minden percét a számomra nem mindennapi, hatalmas munkának...! :)
Így most már nem maradt hátra más, csak hogy egyszer hármasban kávézzunk-teázzunk az elkészült új kanapékon... Hogy az építész Kriszták megismerhessék egymást...! ;-)
(Egyébként viccesek vagyunk azon a vigyorgós képen...)
Szeretettel ölellek! Kriszta