Bejegyzés sok képzavarral

 (Egy álmom alapján születet ez a kép)

Sűrű, de nem sötét az "erdő", amiben járok. Sok minden van folyamatban és ez nagyon jó. Bár néha azért szeretném kitenni a lábam a házból, legalább a kertbe, de leginkább csak míg a kávémat elszürcsölöm nézem a halacskáinkat a tavunkban, amibe egyenesen szerelmes vagyok immár, oly gyönyörű, esetleg a műhelyig szaladok hátra. (Mert dolgozni a lakásban szeretek, a műhely az csak a kemencének van, meg a nagyon pancsolós, porolós műveleteknek.) Ennyi jut most nekem a kertből. Még  a labardorkákat se vittem hetek óta sétálni, nem is tudják mire vélni e nagy rabságot. Még szerencse, hogy egy ötgyermeks építész barátnőm rákapott az agyag ízére - ez bejegyzés már csak ilyen képzavaros - és sokszor átjön felüdülni (mondom én, hogy ez egy ilyen poszt:-), így nem vagyok telejesen egyedül napközben. Ráadásul nagyon inspiratív, ha valaki a közelemben dolgozik és teljesen más szemmel néz dolgokra, mint én. S miközben ezt-azt tanítok neki, nekem is eszembe jutnak rég nem használt technikák.

Szóval mi mindennel is foglakozom? Egy megrendelésre tálaló tálakat készítek. Nagy munka. Megkorongozni, esztergálni (ezeket szerencsémre a férjem másodállásban megcsinálja), majd jön az áttörés. Száradás után retusálás, festés. Első égetés, második égetés, aranyozás, harmadik égetés. hah, egyszer meg kéne számolni hányszor is veszek kézbe egy tárgyat a kezdettől az elkészülésig!

Egy reménybeli megrendelésre maketteket készítünk. Ezt most nem részletezem, de ez még több munka, mert mintázás is van benne.

A közelgő kiállításra új képekkel, szobrokkal készülök.

Esküvőre nászajándék készül.

A saját tornácunkra, ha épp lenne néhány perc üresjáratom, burkolatot gyártok.
És néha már nem is tudom, hogy épp mit is kéne most kézbe vennem, hogy a leghatékonyabban dolgozzak. Ilyenkor inkább netezek és posztolok, hátha közben letisztul bennem, hogy mi a következő legfontosabb, legsürgetőbb feladat.:-)