II: János Pál: Levél a művészeknek 7.


8. A középkor A következô századok a keresztény művészet nagyszerű kibontakozásának voltak tanúi. Keleten tovább virágzott a pontos teológiai és esztétikai szabályokhoz igazodó ikonfestészet, abban a meggyôzôdésben, hogy az ikonok olyanok, mint a szentségek: a szentségek analógiájára a Megtestesülés valamelyik szempontját jelenítik meg. Ezért egy ikon szépségét elsôsorban templomon belül láthatjuk, ahol félárnyékban mécsesek sokasága kelt különös fényhatásokat. Pavel Florenszkij így ír errôl: "Az arany, mely a szórt nappali világosságnál idegen, súlyos és semmitmondó, egy mécses vagy gyertya fényénél megelevenedik, ahogy milliónyi sugár hol itt, hol ott fölszikrázik és megsejtetik a mennyet betöltô, földöntúli fényt."

Nyugaton a művészek a koruk kulturális környezetében általános fölfogástól is függôen a legkülönbözôbb nézôpontokból indultak el. Az évszázadok alatt fölhalmozódott műkincsek között egész sor nagyszerű ihletésű szakrális műalkotás is van, melyek a mai szemlélôt is csodálattal töltik el. Elsô helyen állnak a nagyszerű templomépületek, melyekben a célszerűségnek mindig találkoznia kellett a művészi tehetséggel, s ez utóbbi engedi, hogy a szépérzék és a misztérium intuíciója ihlesse meg. Ebbôl születtek a művészettörténetbôl jól ismert építészeti stílusok. A román stílus zömök egyszerűsége, ahogy a katedrálisokban és kolostorépületekben testet öltött, lassanként átalakul a gótika nyúlánk, légies vonalaivá és pompás díszeivé. Ezekben a formákban nemcsak egy-egy művész géniusza, hanem egy nép lelke is megmutatkozott. A fény és árnyék játékaiban, a hol erôteljes, hol könnyed formákban nyilván építészeti meggondolások mutatkoznak, de része van bennünk az istenélménynek, a félelmetes és mégis vonzó misztérium megtapasztalásának is. Hogyan foglalhatnánk össze néhány utalással a keresztény középkor évszázadai művészetének teremtô erejét és változatos megnyilvánulásait? Igaz, emberi korlátok között, de az egész műveltséget átitatta az Evangélium, s ahol a teológiai gondolkodás Szent Tamás Summáját hozta létre, ott az egyházi művészet az anyagot alkalmassá munkálta a misztérium imádására, miközben egy csodálatos költô, Dante Alighieri megírhatta "a szent époszt, mely eget és földet magában foglal", s melyet ô maga Divina Commediának, Isteni színjátéknak nevezett.

Megjegyzések

  1. A képen lévő bélapátfalvai templom az egyik legrégebbi román kori templom hazánkban (a feldebrői után). Csodálatos építészeti alkotás, festőien szép és csendes környezetben a Bükk hegyoldalában a sziklák alatt!

    Volt szerencsém a tavaszi kirándulásunkon látni a templomot...Építészként az egyik legfelemelőbb épületélményem... Ahogy ott ülünk órákig a köveken a szikrázó napsütésben és nézzük az egyszerűségében is csodálatos réges-régi templomot... :-)
    Itt igazán elmélyülhet az ember...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése