Baba!

A megfejtés pedig baba! Hogy ez nem is baba?! De bizony hogy az, még hozzá kunbaba. Kunkovács László fotós a Kárpátoktól Mongóliág terjedő sztyeppéken még álló kunbabákat megörökítette masinájával az utókornak. Fantasztikus lehet, ahogy a végtelennek tűnő síkságon ezek a méretes kőszobrok az ég felé ácsingóznak. Barátok kérésére készítettem ezt a kunbaba ihlette szobrot, melynek mérete okán babányi az eredetiekhez képest. Annyit csaltam, hogy az eredeti szobrokon a serlegekből nem nő ki az örök élet és Krisztus szimbóluma, viszont úgy gondoltam, hogy valahogy diszkréten szeretném jelezni, hogy azóta ennyit változott az elképzelésünk a túlvilágról.

Helyes megfejtő nem volt, pedig azt hittem legalább a Kunok tudni fogják mi készül. Sebaj, mindenki kap tőlem egy nagy virtuális ölelést, aki elolvasta ezt a posztot.

Ha szeretnétek többet megtudni a kunbabákról elsősorban persze Kunkovács könyvét ajánlom, de Kunhegyes honlapján is találhatók érdekes információk, melyekből álljon itt egy kis idézet:

A kutatók véleménye megoszlik arról, hogy az eredeti, régi kőszobrok kit ábrázolnak. Egyesek úgy vélik, hogy a szobrokra nem a halott képmását mintázták, hanem az ellenségét. Míg mások a család kiemelkedő alakjának, a valódi ős síremlékének tekintik azokat.
A dél-oroszországi kunok anyagi és szellemi kultúráját a sírleleteken kívül a halottak tiszteletére emelt, férfiakat és nőket ábrázoló kőszobrok, az ún. „kamennaja babák”, a kun őskultusz emlékei alapján is megvilágíthatjuk. „A kunok nagy halmot emelnek a megboldogult felett, és szobrot állítanak neki, mely Keletnek néz, és a köldöke előtt serleget tart a kezében – írja Willelmus de Rubruk – mely máig a legismertebb forrásadat a szoborállítás kun szokásáról.
Ikonográfiai jellegzetességei, előzményei, hitvilági jelentése és szerepe miatt a kunok művészete a belső-ázsiai és dél-szibériai régi török népek hasonló művészetéből származtatható, melyet a VI. században az Altáj-vidéki türkök hoztak létre.

Kunkovács László fotói itt is láthatók.