Domina

Egyik kedvenc hazai városomban, Szécsényben, a napokban kerültek helyükre férjemmel közösen alkotott képeink az út menti Domina kápolnában.

Idézet a szécsényi ferences plébánia honlapjáról:
Szécsény határában, a balassagyarmati út (21-es országút) mentén áll egy ősrégi Mária-kápolna. Nem tudjuk pontosan építésének idejét. (Az oldalán tábla áll: 1334.)

A "Magyar Jövő" kiadványai között az alábbi kedves történetet olvashatjuk Szécsény török elfoglalásáról: »1544 január első felében Locz és Wárad felől jelent meg hirtelen a janicsár csapat. A nép, amely az utolsó pillanatig reménykedett, pánikszerűen menekült nyugat és észak felé. 1547. január 15-én Gyarmat és Szécsény felől rontott az Ipolyon túli Kékkőre a török, felperzselve számos községet, bajt és nyomort hagyva maga mögött, a rabszíjrafűzöttek sokaságát hajtva maga előtt. Amikor megjelent basa uram a zászlós szpáhik élén, a csillogó hó a völgy egész szélességében tarkállott. Egyszerre felfordult minden, menekült ki hogyan tudott.

A nagy felfordulásban csak az út szélén álló Boldogságos asszony kőszobra állt nyugodtan, Fiát ölében tartva fejét lehajtotta, úgy nézte egyetlen Gyermekét. Jeges-havas út vitt el mellette. Sokan szaladtak el rajta, fel-feltekintve a síró asszonyok, sápadt emberek, de a Boldogságos csak a Fiát nézte. Még Anzelmus atyát sem vette észre, amikor az leroskadt előtte. Anzelmus atya beteges volt, nem bírt már tovább szaladni, így odatérdelt a Boldogságos szobra elé, a hideg kőre, kezét tördelve. Ajka elkékült, szederjessé vált. Térdelve emelte föl kezét a Boldogságos Anyához: "Ments meg, ments meg!" - hörögte. A Boldogságos azonban nem tett csodát, még annyit sem, hogy tompítsa annak a szpáhinak a lándzsáját, aki legelől nyargalva, förgetegként vágatott el az úton, egyetlen döféssel felnyársalva Anzelmus atyát. "Allah, Allah!" - hallatszott mindenfelől a völgybe özönlő pogányok soraiból és a lófarkas-holdas zászlók erdejéből.«

Az elbeszélő történelmi érzékkel írta le a szomorú nap történetét. Ilyen rajtaütésszerű volt Szécsény első elfoglalása, amelyet még két ilyen esemény követett. A török 150 évig volt itt. A hosszú idő után a vidék vad bozóttá vált. Végül Sobiesky János lengyel király 1682. szeptember 12-én söpörte ki a vidékről a törököt. Az elpusztult városba, kolostorba és templomba ekkor térhettek vissza a polgárok és a barátok.