... a palcsintának varázsereje van. Különösen, ha ő maga süti, tölti, díszíti. Bevallom, egész meghatódtam attól, hogy az én 9 éves kisfiam ilyen gyönyörűt és finomat alkotott egy délelőtt,
míg én ezen dolgoztam:
Ugyanis, az egyszer elakadt Máriácska projekt újra indult. Az elakadásról csak annyit, hogy az emberek hiúságból és kivagyiságból sokmindenre képesek. Így a dombormű más helyre kerül, nem kültéren lesz, hanem egy kápolnában és ezért utólag keretet kell készítenem hozzá. Ez jár némi izgalommal, hiszen a szerencsés az lett volna, ha egyszerre készül a kép és a kerete, akkor ugyanabból a keverés agyagból lennének, azonos zsugorodási együtthatóval. Most van egy kis gyomorgörcsöm attól, hogy vajon az én okos férjem számításai dacára, jól fog-e illeszkedni a keret a képhez? Ez, sajnos, már csak az első égetés után fog kiderülni, akkor pedig már igen-igen nehéz lesz korrigálni. Szóval drukkoljatok, imádkozzatok, kell a segítség! Szóval, most egy öszvér állapotot láttok, a keret nyers, száradófélben van, maga a kép már egyszer égetett és elkezdtem a festését.
Szia Mónika!
VálaszTörlésEgy darabig nem olvastam a blogodat, de amikor újra belekukkantottam, elkezdtem lázasan keresni a Mária projekted folytatását.
Már azt hittem lemaradtam a végeredményről, de most itt van és szerintem gyönyörű a keret, megkoronázza az egészet.
Jó munkát hozzá, és szorítok, hogy passzoljon!
Virág