Istent hallom szöszmötölni a zsenge levelekben

Csoóri Sándor
Bokor-szavak és lomb-szavak

Mit hallok újra? Verset? Éneket?

Vagy csak szavak suhognak összevissza?

Bokor-szavak és lomb-szavak

tavaszi kedvvel átitatva?

Fárasztó s hosszú volt a tél,

a koszos hó diktatúrája.

Kirugdalt fogai helyét

villantja rám a rokkant járda.

Megbámulom, de csak unottan.

Elegem van már minden sebből,

üszögből, múltból – elegem

a föltámasztott temetőkből.

Kamaszidőmben hány gazos

bombatölcsér és hány halálgödör

volt rejtekhelyem. Megbújtam bennük

s leskelődtem az égre föl,

ahonnét villámok, fejszék

és istenfejek hullottak körém

csuromvér hajjal. Ma már csak a

felhőket nézem, mintha ösztövér

angyalcsordák hagynák el épp az

édenkertet. Vidámabb lettem?

Belátóbb? Megbocsátóbb? Istent hallom

szöszmötölni a zsenge levelekben.

Mert ha nem volna sehol másutt,

susogásukban biztos ott van,

az ágtestekben keringélő nedvben

s a szétáradó zöld-zöld irgalomban.