Kékmadár

Keresés ebben a blogban

Mindenkinek megvan a magáé

május 19, 2010

Link lekérése
Facebook
Twitter
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

Az enyém ilyen.

Link lekérése
Facebook
Twitter
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések

Képek egy kiállításról

Január 22-én mi a férjemmel úgy ünnepeltük a Magyar Kultúra napját, hogy közösen állítottunk ki. Nem csak mi ketten, hanem több más alkotóval, akikkel együtt mehettünk Velencébe a múlt ősszel a Biennale-t megtekinteni. Számomra most mégis az volt a legfontosabb, hogy mi, ketten, együtt. Elég rég volt ilyen. Nem azért mert két dudás nem fér meg egy csárdában - mi ketten nagyon jól megférünk. Kezdettől nagyon szerettünk együtt, egymás mellett dolgozni. (Hogy akkor mostanság mégis miért nem, annak hosszú sora van és ez itt most nem egy regény.) A nagy ajándék mellé, amit a velencei út számunkra jelentett, én odateszem azt is, hogy az otthonunkban újra megtelt a levegő azzal a jó fajta vibrálással, ami akkor érezhető, amikor két nagy szellem egy térben találkozik és beleszólnak egymásba dolgába ;) Aminek ez lett az eredménye: A középső "gömbfák" az én munkáim, a két szélső posztamensen Gábor alkotási láthatók, a kis kép szintén az enyém. Munkáinkkal a Velencei Biennale

Textiles Lányok segítsetek!

Első sikoly: Ki kéne keményítenem elég sok régi terítőt, függönyt, miegymást, de még soha nem csináltam ilyet. A keményítőn szereplő útmutatást pedig nem nagy segítség. Ennyi: 3 ek-nyi keményítőt egy csésze hideg vízzel elkeverünk, majd 2 l forrásban levő vízbe öntjük. Az így nyert főzetet a felhasználás célja szerint szerint higítjuk. ????? Szóval akkor mennyire hígíthatom fel és mennyi ideig kell a löttyben lennie a textilnek? És egyáltalán, hogy csináljam? Második sikoly: Mit tehetnék ezzel az ágyterítővel? Ki tudom fakítani egyöntetűre? Vagy be tudom festeni szépre valamivel, hogy ne látszódjon a napszítta csík? Hálás sóhaj: köszönöm a segítséget!

A láthatatlan történet

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön-külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tied. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódízsd meg, senki se titja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied! (Hamvas Béla)

Üzemeltető: Blogger