Egy időre ...


... elbúcsúzom.
Hétfőn hátizsákot akasztok a hátamra és elindulok gyalog Mariremetéről Mariazellbe. Egyetlen társam lesz csak az úton. Vagyis épp, hogy nem csak egy. Viszek magammal a szívemben többeket, akik közül nem egy beteg. Viszek magammal egy nehézsorsú kisfalut, amelyik élni szeretne, de nem könnyű ma életben maradni, ha kicsi vagy és szegény és lenézett. Viszem magammal a saját kínjaim, melyektől meg szeretnék szabadulni, vagy legalább meg szeretném tanulni elfogadni őket. És remélem, hogy a csendben majd ami körbevesz, megtalálom a csendet a lelkemben azok segítségével, akik láthatalanul, de nyilvánvalón kísérik az életem.
Vigyázzatok magatokra.

(A hátizsákot én varrtam a leánykámnak kb. egy éve.)

Megjegyzések

  1. Mit kíván ilyenkor az ember? Teljesüljön a szíved minden kívánsága és találd meg azt a békét, ami keresel...

    VálaszTörlés
  2. A zarándoklatok csodát tesznek!!!!!!Átváltozik minden,főleg belül!

    Legyen előtted jól kitaposott út,
    Hátad mögül fújjon mindig a szél,
    A nap melegen süsse arcodat,
    Az eső puhán essen földjeidre,
    S míg újra találkozunk,
    Hordozzon tenyerén az Isten !
    ősi ír áldás

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, Lányok! Úgy legyen!

    VálaszTörlés
  4. Bármit csinálsz tarts ki! Amikor a kitartáshoz szükséges akarat mögül az erő elfogy, akkor a tapasztalatok összehasonlíthatatlanul értékesebbek lesznek.
    Kívánom, hogy a hosszú útadból olyan belső ajándékokkal gazdagabban érjél haza, amilyet csak a saját erőnk elhasználása után kaphatunk. Írásból: " minden kegyelemből van, hogy senki se dicsekedhessék..."

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése