Sinka István: SÖTÉT ESZTENDŐK
Csillag voltam előbb,
aztán gyermek lettem,
s gyertyaként a szívem a
tenyerembe vettem.
Sötét esztendőkben
úgy néztem a tájat
s Isten simogatta
gyönge kis gyertyámat.
Ment előttem farkas,
jött utánam bárány
-kastélyt vehettem vón’
gyertyám fénye árán.
Kastélyt vehettem vón’
nem vitt rá a lélek.
Végtelenből így is
végtelenbe érek.
Ez valami gyönyörű...
VálaszTörlésNéha már majdnem szégyellem magamat, hogy oly ritkán teszek megjegyzéseket az általam olvasott blogokban, pláne, ha viszont meg igen.
De az igazság az, hogy akkor biza elúszok időben más dolgaimmal, ezt tapasztaltam, úgyhogy csak néha.
De azért nehogy azt hidd, hogy nem kísérlek figyelemmel! :-) Örülök, hogy tetszik a nemezodú!