...szintén nagyon összetett ünnep. Az emlékek szintjén szomorkás gyermekkori Szentestéket jelent, melyeket 25-én meghitt együttlétek követtek az unokatestvéreméknél. Fiatalfelnőtt koromban a Karácsonyok abban az erőfeszítésben teltek el, hogy azok akikkel élek - három kamasz- örülni tudjanak az ünnepnek és ne azon járjon a fejük, hogy miért egy idegennel kell tölteniük ezeket a napokat?
Mióta saját családom van, kifényesedett a Karácsony, az lett amiről mindig is álmodtam: a misztérium beköltözött az életünkbe. Mert Karácsony nekem a nagy misztérium, a felfoghatatlan csoda. Az a két szó ami felbukkant bennem a kérdés hallatán - Neked mit jelent a karácsony? - ez volt: a kiszolgáltatottság felmagasztalása. Mert a Mindenható felvállalta a legkiszolgáltatottabb emberi létet, a tehetelen, a mindeki segítségére rászoruló csecsemő életetét, odabújt az emberhez, hogy láthassuk, érezhessük, megtapasztalhatassuk, hogy milyen ő. Vállalta az életünk buktatóit, nehézségeit, fájdalmait, vállalta az elutasítás kockázatát. Lemondott a hatalmáról, az erejéről, mert a szeretete és a szeretet utáni vágya nagyobb volt ezeknél. Ezért szeretem nagyon az Eleusza típusú ikonokat, ez jut róluk eszembe, hogy szeretni és szeretve lenni csak így lehet, elfogadva a kiszolgáltatottságot, a kiszolgáltatottságban megtalálni a szabadságot: önmagunkat adhatjuk a másiknak, ajándékká, kinccsé válhatunk egymás számára. Karácsony a szeretet nagy csodája, mert annak ellenére, vagy talán épp azért, mert Ő tudta, hogy Betlehemből az út a Golgotára vezet, mégis nekünk adta önmagát, szeretve akart lenni és meg akarta mutatni nekünk, hogy mi a szeretet.
Olyan jó szeretni! - ez volt édesanyám utolsó mondata, amikor nagy nehezen megtanulta a betegségben elfolgadni a kiszolgáltatottságot és felismerte, hogy még ebben az állapotban is képes valamire, arra, ami a legfontosabb: szeretni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése