Levél a művészeknek 1.

Sokszor gondolkodom azon, hogy vajon mi végre vagyunk mi művészek, alkotó kedvű emberek a világon? Vajon van-e tényleg haszna, értelme annak, amit csinálunk? Jobb lesz-e a világ egy szép tárgytól? Szebb lesz-e a lelkünk, ha szép tárgyak vesznek körül minket? Tudunk-e olyasmit adni a világnak a pénz és a haszonlevűség korában és a fénysebességgel fejlődő technika korában, ami megszólít, megindít, megmozdít valami nemeset, mélyet a bensőnkben? Ami felemel. Hozzá. Valamit, ami az emberi élethez nélkülözhetetlen?

Valamikor régen, hogy mennyire régen arra már nem emlékszem, tehát jó pár éve lehetett, rábukkantam egy írásra a neten II. János Pál pápa tollából. Letöltöttem, kinyomtattam, aztán - elfeledkeztem róla. Pár hónappal ezelőtt újra a kezembe akadt és ekkor végre elolvastam és azóta bele-bele nézek, mert mindig találok benne olyan gondolatot ami felett szívesen elidőzöm.

A pápa "Levéle a művészeknek" című írása így kezdődik:

1. A művész a Teremtő Isten képmása
"Senki sem képes jobban megérezni valamit abból a pátoszból, mellyel Isten a teremtés kezdetén nézte kezének alkotásait, mint ti, Művészek, akik a Szépség alkotó mesterei vagytok.Ennek az érzésnek az utórezgése csillant föl számtalanszor a tekintetben, mellyel ti, bármely kor Művészei lebilincselve a hangok és szavak, színek és formák titokzatos hatalmától megcsodáljátok tehetségtek alkotását, s ugyanakkor észlelitek benne a Teremtés titkát, melyben Isten, mindenek egyedüli Teremtője bizonyos módon részesít benneteket. ....

Mi a különbség a Teremtő és a művész között? Aki teremt a létet ajándékozza, semmiből hoz elő valamit, ex nihilo sui et subiecti mondja a latin, s ez olyan tevékenység, amire egyedül a Mindenható képes. Ezzel szemben a művész már valami létezőt használ föl, aminek formát és jelentést ad. Ez az istenképmás ember sajátos tevékenysége. ...

Isten tehát létbe hívta az embert és feladatul adta neki, hogy művész legyen. A művészi alkotásban bizonyul leginkább Isten képmásának az ember. Feladatát elsősorban azáltal valósítja meg, hogy saját emberségének csodálatos anyagát formálja, továbbá a körülötte lévő világot is alkotó módon uralja. Az isteni Művész szeretettel közeledik a művész ember felé, s ad neki egy szikrát isteni bölcsességéből, amikor arra hívja, hogy legyen részese teremtő erejének."