Tegnap újra madár lettem


Még mindig a hatása alatt vagyok a tegnap délután eseményeinek, tele vagyok élményekkel és főleg örömmel, kavarognak bennem az érzések és a gondolatok, de azért megpróbálom valahogy mások számára is érthetően leírni, hogy mi történt. Persze, már elkezdeni is nehéz, mert hol is kezdjem? Colette-nél, Gabinál, vagy Ildikónál? Vagy ott, hogy vannak köztünk élő angyalok és emberbőrbe bújt Madarak? Vagy ott, hogy vannak szentjeink akiknek az élete mások szolgálatáról szól, vagy kezdjem az alkotó életnél, az életművészeknél, akiknek az életük maga a művészet, a lélek felemelése? Bárhol is kezdeném, a tegnapi délutánba torkollna.

Évekkel ezelőtt Boldizsár Ildikó álmodott egy nagyot és kitalálta, hogy egy kell egy meseterápiás központ. Mondhatni, hogy semmije se volt hozzá "csak" a tudása és a meggyőződése. Hogy hogynem, hogy az álomból valóság legyen, kapott maga mellé segítőket, akik úgyanúgy hittek a meseterápia és a központ fontosságában mint ő, és ők pont azzal tudtak segíteni, ami Ildikónak hiányzott. És a központ már áll, s nyár elején megérkezik az első húsz gyerek, gyermekotthonokból, akik itt olyan képességekre tehetnek szert, melyek ahhoz segíthetik hozzá őket, hogy minden nehézségük és sérülésük ellenére boldog felnőttek lehessenek.

Másfél évvel ezelőtt Colette-ben megfogant egy gondolat, hogy kell egy takaró. Egy barátságtakaró. Még ő maga se tudta, hogy miért kell összehoznia ezt a takarót, hogy mire és hova ajánlja fel, de hitte, hogy lesz érteleme a munkájának és küldetése a takarónak. A blogvilágban keresett jelentkezőket, egymás számára idegen nők vállalták, hogy egymáséba öltik blokkjaikat, blokkjaikba a lelküket.
Körülbelül fél évvel ezekőtt Gabi ott volt a Meseterápiás Központ megnyitóján és megszületett benne a gondolat, hogy a gyönyörű épületeket meg kell tölteni melegséggel, női-anyai lélekkel. És ő is a bloggerekhez fordult és újra megmozdultak az alkotó kedvű nők és születtek játéktartók, párnák és mindenféle apróságok, amiktől otthon lesz a ház. És hogy hogy nem, Colette is meglátta a felhívást, nagyont dobbant a szíve és tudta, hogy a Barátságtakaró is otthonra lelt.

Tegnap a szálak végképp összeértek, néhányan a takaró és az egyéb apróságok készítői közül ellátogattunk a Meseterápiás Központba és ... és innentől kezdve nagyon nehéz elmondani, hogy mi történt. Nem is a történések a fontosak, hanem az, hogy átléptünk valami láthatatlan kapun és egy megszentelt térbe és időbe érkeztünk. Engem csodálattal tölt el, ha emberek vállalják a feladatukat, nem rettennek visza a nehézségektől. Nagyon jó volt ilyen emberek társaságában lenni tegnap, úgy éreztem, hogy kinyílt a lelkem és kivirágzott. Akinek varrni kell az varr, de nem csak önmagáért, akinek madarakkal kell foglalkoznia az ornitológus lesz, de a tudását mások szolgálatába állítja, akinek a mese sorsa, az a meséken keresztül segít.

Tegnap Madár, Ildikó emberbőrbe bújt madársegítője, megmutatta nekünk a madárházat, ami már önmagában is varázslatos volt, és mesélt nekünk arról, hogy mi mindent tudnak a madarak, amit mi - már- nem. Egy mondata különösen megragadt bennem, valahogy így szólt: A madarak tudják mi a dolguk és teszik a dolgukat, párosodnak, fészket építenek, etetik a családjukat és nem gondolkoznak azon, hogy jaj, miért vagyok én amandina. Nos, az elmúlt két hónapban én nagyon ember voltam. De tegnap este észrevettem, hogy megint elkezdett egy iciri-piciri szárnyam nőni. De ezt már Madár előbb észrevette rajtunk és rendes tudóshoz méltón meg is határozta kis csaptunkról, hogy ezüstcsőrű pintyek vagyunk. Nekem tetszik az ezüstcsőrű pintyélet!
Figyeljétek Gabi és Colette blogját, mert újabb lehetőség nyílik rá, hogy egy kicsi erőfeszítéssel tegyünk valamit a gyerekekért. És még egy felhívás: akinek van olyan szobanövénye, ami már kinőtte a lakását és szívesen ajándékozná jó helyre, az tudja, hogy a Meseterápiás Központ madárháza nagy szeretettel fogadja ezeket a növényeket. Ha a szállításban segítség kell szóljatok nekem!

Megjegyzések

  1. De jó volt olvasni! És persze ott lenni...

    VálaszTörlés
  2. Ezüstcsőrű pintyőkék, ölellek benneteket!
    ( Móni, a meseközpontos link nem működik...)

    VálaszTörlés
  3. Bizony én is nagyon örülök, hogy tegnap a lelkem újra röpülhetett. Köszönöm, hogy az ezüstcsőrű pintyőkékhez tartozhattam!

    VálaszTörlés
  4. Köszi a figyelmeztetést, javítottam a linket.

    VálaszTörlés
  5. A nyugalom szigete volt az ott töltött délután!Ildikó szavai, a madarak éneke ,a szép környezet, a jó társaság! Örülök,hogy találkozhattam veletek!Jó volt olvasni a beszámolódat!

    VálaszTörlés
  6. Kedves Kékmadár! A megszentelt teret és időt veletek együtt hoztuk létre szombaton délután, köszönet Nektek ezért a csodáért! A gyerekek erőt fognak kapni a Barátságtakaróból és mindabból, ami a Ti kezetek nyomán formálódott ilyen széppé. Az ő nevükben is köszönök mindent!

    Ildikó

    VálaszTörlés
  7. Bár személyesen nem tudtam ott lenni, de az írásodat olvasva egy kicsit mégis részese lehettem ennek a csodálatos élménynek! Szívet melengető érzés, hogy a Barátságtakaró ilyen fantasztikus otthonra lelt. Köszönöm!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése