Én már mosolygok!




Méghozzá egyfolytában. Bevallom féltem, amikor a Mosolyország Alapítványhoz kapcsolódó kérésem közzétettem, hogy süket fülekre fogok találni. Pedig ugye ott van a Bibliában, állítólag 365-ször, - az év minden napjára jut egy bíztatás - hogy "Ne féljetek!", meg, hogy "Kérjetek és adatik" és én mégis féltem, de szembesülnöm kellett kicsiny hitemmel. Mert jönnek a felajánlások az ország minden részéről, ismeretlen és mégis oly ismerős lelkű nőktől - és én a föld fölött járok! Ezidáig 18 felajánlás érkezett ! Duplán, sőt sokszorosan adtok lányok - asszonyok, mert az első öröm az enyém, hiszen hozzám érkeznek a felajánlások, - ez az én ajándékom. Aztán tovább adom ezt az örömöt az alapítványban dolgozóknak, és végül megérkezik majd a gyerekekhez és családjaikhoz. De úgy sejtem, hogy közben azért ti is örültök! Velem, velünk! Köszönöm mindannyiótoknak!!! És kérlek adjátok tovább a hírt, hogy még többen örülhessünk és mosolyoghassunk együtt!


Köszönöm Mammkának, akitől a legtöbben idetaláltak, hogy felhívta a figyelmeteket a MOA-ra!

Ja, és a mail címem, azoknak akik nem találnak rá itt a blogon vagy a honlapomon:
monika@agoston-papp.hu

Megjegyzések

  1. Szia Móni,
    ide is kitettük:
    http://www.tyukanyo.com/articles/2/255/A_mosoly_garantaltan_ragados-1.html

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése