Tobzódás

Na igen, tobzódunk a tojástartókban.
Olyan ez, mint a hosszútáv futás: küzdelem gyenge önmagaddal, a testeddel, a lelkeddel. Le kell küzdened a kísértő hangokat, hogy hagyd a fenébe az egészet. Le kell győznöd a vágyat, hogy kimenj a természetbe és a gyönyörű tavasz illataival, fényeivel, simogató sugaraival töltekezz - mert ezt most nem teheted meg, hiba, hogy mire megtehetnéd talán már el is múlik a tavasz. Nem állhatsz meg, nem pihenhetsz amíg be nem érsz a célba. Mire beérsz már nem marad semmid, kiürülsz - és ez jó. Mert lesz mit megtöltened valamivel. És ha jól csinálod, a semmiből valami szép és értékes születik.
Na, ezért kellenek az ilyen unalmas, halálosan kimerítő, ám életet mentő (szó szerint és átvitt értelemben is) munkák!


PS: Ha munka közben kinézek a kertre, akkor ezt látom: kutyáink összebújva, önfeledten és tunyán élvezik a tavaszi nap sugarait. Ettől mosoly fakad a lelkemben. Attól meg pláne, ahogy Mojó lába Happy hasa alatt kikandikál. :-)