Beszámoló a vásárról

Kedveseim!

Fárasztó, özönvizekkel és sok vidám, sőt megható pillanattal teli hétvégéről számolhatok be. És sikerről. Mert mi a siker? Szerintem az, ha az ország minden tájáról, elfoglalt, agyon hajszolt, iskolai évet záró, államvizsgázó, szoptató és kamaszokkal kinlódó, mégis élő szívű, érző lelkű nők megmozdulnak, hogy segítsék a nemes ügyeket. Talán sokan patetikusnak tarják ezeket a szavakat, még se tudom egyszerűbben kifejezni azt, hogy számomra milyen nagyon sok erőt adtatok ezzel. És mennyi hitet. És azt is, hogy sikeresnek érezhetem magam, mert részese lehettem ennek a kis mozgalomnak a Mosolyország Alapítványért. Szalay Kriszta színésznő azt mondta, hogy bár nagyon elkeseredett volt, amikor a legutóbb egy pályázaton nem nyertek meg egy komoly összeget, ami oly nagyon kéne a programjaik továbbviteléhez, most úgy érzi, hogy általatok többet kapott az alapítvány, mint amit a 20 millióval kapott volna. Azt hiszem ennél többet fölösleges is mondanom. Inkább álljon itt néhány kép a hétvégéről.

Sátorrendezés a Mosolyország Alapítvány koordinátorával.
Úgy döntöttünk, hogy már csütörtökön elkezdjük az árusítást, a könyvheti megnyitóval együtt. Lelkesedésünket nem értékelték az égiek, mert mire eljött a megnyitó ideje, özönvíz szakadt ránk. Villámgyorsan kellett elpakolni, amit órák alatt gondosan redezgettünk az asztalra.


A megnyitóra végül egy órás késéssel sor került, és égindulás-földindulás ellenére nagyon jó hangulatúra sikerült. A képen Helyey László tolmácsolja Lackfi János versét, akinek csak a feje búbja látszik, mert már dedikál.

Pénteken a ragyogó időben számos érdeklődő és vásárló kedvű ember nézelődött a standunknál.

Még csütörtökön és pénteken, sőt szombaton is érkeztek adományok, így a fogyó készletet folyamatosan tudtuk frissíteni és megújítani. Az utolsó napok befutói voltak Kökörcsin Művek, R. Kriszta, Krizantám, Gina és Jutka, akik kerületiek, így helybe hozták szépséges portékájukat és még valaki, akinek a borítékja (szerencsére csak a borítékja!) úgy elázott a csütörtöki felhőszakadásban, hogy nem tudtam kisilabizálni a feladót.

Szombaton este az Ünnepi Könyvhéthez kapcsolódó rendezvényünk, amelyen a könyvsátron és a MOA standján kívűl kerületi művészek is bemutatkoztak a parkban rendezett kiállításukkal, olyan néptánc műsorral, majd táncházzal zárult, amilyet még nem látott a világ! :-) Az Üllői út mentén ropták a táncosok és még a villamos is megállt picit, hogy az utasoknak megtelhessen a szívük mosollyal és örömmel a gyönyörű fiatalokat, mozdulatokat és viseleteket látva!

P.S: A megmaradt tárgyakkal valószínűleg még folytatjuk a vásározást, talán a gyerekszigeten, talán a Gozsduban, még ezt ki kell találnunk, meg kell szerveznünk, hogy hogyan tovább. De veszendőbe, kárba nem fognak menni!
És záró gondolatul hadd másoljam ide Janikovszky Éva gondolatát, amit Krizantámnál olvastam:

"Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy."