14.nap

Az első pihenőhelyünk Ausztriában

Aug.29. vasárnap
Kőszeg - Kirschlag 30 km

Reggel fél 8 körül indultunk Kőszegről, ahol nagy örömünkre találtunk egy pékséget és kávézót, ami még vasárnap reggel is kinyitott reggel 7-kor. A finom reggeli és kávé után sokkal kellemesebb volt elindulni, mint korgó gyomorral. 8 óra 3 perckor átléptük a határt. Nekem, aki a szocializmusban szocializálódtam még mindig annyira furcsák ezek a fantom-határok. Sehol egy teremtett lélek, nincs útlevél ellenőrzés, nem méricskélnek átható tekintettel a vámosok. Persze, nem sírom vissza azokat az időket.

A terep többnyire kellemes és utunk nagyon szép tájon visz. Ausztriáról nincs rendes turista térképünk. Odahaza nem tudtunk beszerezni, reménykedünk, hogy ideát talán egy benzinkútnál, könyves boltban majd kapunk. Ez a reményünk teljesen hiúnak bizonyul majd. A Mária Út Egyesület honlapjáról letöltött, nem túl jó térképpel próbálunk haladni, és ma ez még egész jól megy. Judit perfekt német tudása nagy hasznunkra van, lényegében minden ember, akivel szóba elegyedik hatalmas lelkesedéssel konstatálja, hogy milyen jól beszél németül.



Még az erdőkben is szerencsénk van, mert amikor kétségeink támadnak mindig felbukkan vagy egy terepbiciklis vagy egy gombát gyűjtögető öregúr, aki segítségünkre siet. Mesebeli! Az egyik kedves öreg bácsi kifaggat minket utunkról, majd azzal búcsúzik, hogy "Nincs maguknak annyi bűnük, hogy ennyit kelljen járniuk!" Jézusnak egy szemernyi sem volt, mégis végig ment a Golgotán. A mi utunk méterekben ugyan sokkal hosszabb, de a szenvedéseink nem foghatóak ahhoz, amit ő vállalt - értünk. Meg aztán én nem is annyira a bűneim miatt megyek, hanem hogy kilépve a mindennapok megfáradt rutinjából visszataláljak magamhoz és Hozzá. És a lehetőség, hogy Mária kezébe kapaszkodjak útközben, vonzó lehetőség számomra. És szerettem volna valami olyat tenni, ami nem olyan is egyszerű, nem is olyan könnyű számomra. Ami tőlem áldozat. Amiért meg kell küzdenem. Sokan feltették a kérdést, hogy miért nem az El Caminóra mentünk. Évekig Szent Jakab útját dédelgettem magamban, de miután oly népszerű lett és annyira "tömegcirkusszá" vált, elment tőle a kedvem. Arról nem is beszélve, hogy Szent Jakab a mi kultúránkban nem sok nyomot hagyott. Ellentétben Máriával.

Megkaptuk az első esőt a nyakunkba

3-ra érkezünk Kirschlagba és az utolsó kilométereken meglepve tapasztaljuk meg, hogy napközben milyen magasra kaptattunk fel észrevétlenül. NAGYON kemény lejtőn kell leereszkednünk a bűbájos faluba. Csupa virág, rend, tisztaság. És egy kis folyó. Nagy szerencsénk van, mert a pap munkatársa épp indulni készül haza, amikor megérkezünk - nagy meglepetésére. Úgy látszik félreértés történ és ők csak holnapra vártak minket. A pappal nem is találkozunk, látogatóban jár valahol, de a plébánián nagyon kényelmes szállást kapunk.

Mindjárt megérkezünk kirschlagi szállásunkra

A kirschlagi templom és a kertje egyszerűen gyönyörű. A kert csupa rózsa és levendula, gyönyörű kis ösvények kanyarognak a virágok között. Szinte fáj, hogy otthon én még nem találkoztam ilyen templomkerttel. Igaz a falvaink nagy része se ilyen virágos és tiszta. A templom nyitva áll - itthon most már minden templomot zárni kell, ha nincs valaki ott, aki vigyázza. A bent látható Madonna kép nagy hatással van rám, nagyon tetszik. Egy kicsit elücsörgünk a templomban, majd sétálni megyünk. Idáig jutottam! 30 km után még van kedvem sétálni! (Zsámbékon - hol van már zsámbék?!!!, mintha évekkel ezelőtt jártunk volna ott! - és Csepregen bezzeg nem így éreztem!) Azt azért be kell vallanom, hogy nem esett ma igazán jól a gyaloglás, kicsit nyűgös vagyok már attól, hogy minden reggel el kell indulni és menni kell. De megérkezni nagyon jó! Ilyenkor többnyire új energiák szabadulnak fel bennem (kivéve Csepregen) és olyasmi öröm tölt el, mint amikor elkészülök egy munkával és nagyon tetszik, amit csináltam. Ez az öröm mindaddig eltölt, amíg nem kezdek hazagondolni. Vagy amíg eszembe nem jut, hogy egyszer csak megérkezünk majd Mariazellbe és ott fognak várni Gábor és a gyerekek. Ilyenkor elszorul a torkom és zokogás készül feltörni belőlem. Kényszerítenem kell magam, hogy ne sírjak. És ezért kényszerítem magam, hogy másra gondoljak.

A templom és egy kicsi a kertjéből

Szállásadó plébánosunk - aki a könyvei alapján nagy műveltségű és a filozófia iránt komolyan érdeklődő ember lehet - konyhájában egy bekeretezett ima lóg a falon, amit Judit lefordít nekem. "Uram, add, hogy rád tudjak hagyatkozni olyankor, amikor nem tudok a dolgokon változtatni! És adj bátorságot olyan dolgok esetén, amelyeken változtatni tudok! És segíts, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni!" Ámen.