Igazolt hiányzás

A tál, amin a szülinapi torta volt. A kép az egyik ajándékkal készült.
Most beiratkozunk egy egyetemre, hogy megtanuljuk használni, s utána, remélem, lesznek végre szép tárgyfotóink.

Mert volt itt minden az elmúlt időkben: születés- és névnapok sorozata, köztük egy igen-igen nevezetes. Eme nevezetes születésnapra pedig nagyon sokat készültem, főleg titokban, hogy a delikvens (értsd: hitvesem - unom már, hogy "férj", "pár", "ember" - van nekünk egy ilyen szép szavunk is, hogy "hitves", miért nem használjuk?) meg ne tudja mi készül. Mert készült egy könyv, csak neki, csak róla. Sok embert beszerveztem, hogy írjanak bele, és írtak is, szépeket, meg kedveseket és vicceseket. De képeket kellet a szövegekhez száz számra átnézni, válogatni, újra meg újra kihagyni a kihagyhatatlanokat. Aztán meg is kellett szerkeszteni azt a könyvet - ekkor jöttem rá, hogy írni nem művészet! Szerkeszteni, tördelni - az igen! Megtörtént, hogy reggel 7-kor, mikor család el, leültem a gép mellé, hogy na átfutom ezt a kis szöveget. És este 7-kor mikor a férjem ( a szóismétlés elkerülése végett) megjött még ugyanott ültem, pizsiben, többszörösen leizzadva a kemény munkától és szédelegve az éhségtől, mert a munkalázban még enni se bírtam. Nagy munka volt! Az eredmény? Egy vékonyka, 75 oldalas kis A5-ös kiadvány - erős túlzás könyvnek nevezni. És amatőr munka. De Gábor nagyon örült neki, napokig csak ezt forgatta.

Igen, volt itt minden: vírusok és bacillusok ellen folytatott hadjárat is, mely az egész családot fenyegette, s sokáig vesztésre állt. Hát most már talán elmondhatom, hogy lassan megfordítjuk a küzdelem kimenetelét.

És volt ( és talán van is) itt még egy nagy munka is, ami sokáig csak fejben zajlott és párbeszédekben a hitvessel. Aztán elkezdtem rajzolni és napokig csak rajzoltam meg színeztem. Meg kerestem a ceruzáim, a körzőm, kunyeráltam a gyerekekét. Még mindig nem árulom el, hogy miről van szó, mert nincs még szerződés. De nagyon-nagyon drukkoljatok, mert ez a megbízás munkás életem egyik csúcspomtja lehet! Nagyon-nagy kihívás, soha ilyen még nem volt... Jaj, olyan izgalmas! Ha megkapom, az maga lesz a gyötrelem. Nagy öröm s közben a kétségek állandó kínzatása, hogy én ezt nem tudom, meg nem is vagyok tehetséges, meg különben is eleve béna vagyok... Mégis úgy vágyom rá! :-))

Na, és tartozom még egy megfejtéssel. Azt hittem a kérdés nagyobb izgalmakat okoz majd, mert én remek vicces kis válaszokat agyalatam ki saját kérdésemre és nagyon jól mulattam rajtuk. Tehát: ágytakaróból miért lesz falvédő egy vendéglátás nyomán? Hogy gyerekeseknek ez hogy nem jutott eszébe?! Hát a randalírozó, ugrándozó, hancurozó, bukfencező gyereksereg láttán a megrendelő megrettent, hogy túl rövidke élete lenne annak a takarónak a gyerekágyon. És akkor ebből az is kiderül, hogy gyerekszobába lesz a két falvédő - és én annyira, de annyira örülök, hogy ennek elellnére, nem édi-bédi darabokat kértek, mert akkor, sajnos, nem is vállaltam volna el.

Sok a szöveg, lesz még több is, de nem ma! :-) Legyen nagyon szép hétvégétek!