Tegnap adtam egy pofont a gasztronómiának és lekvárból főztem gyümölcs levest. És ettől úgy elfogott a boldogság, mert rádöbbentem, hogy bennem is kitavaszodott, nem tart vissza semmi megszokás vagy konvenció. Felébredve téli álmomból tomból bennem a kreativitás és a tettvágy. Oly annyira, hogy még este 8-kor is neki állok új tárgy készítésének - mert az normális, hogy ilyenkor még dolgozom azon, hogy befejezzem, amit elkezdtem, de hogy neki kezdjek egy újnak?! Na ilyen télen nincs!
Visszatérve a lekvár levesre, azért törtem bele egy rebarbara szárat a kertben és a tavalyi ribizli maradékát is előkapartam a mélyhűtő mélyéből. De a szőlőlekvárom az határozottan nagyon jót tett neki! Nagyon finom volt!
Hogy kép is legyen - mert a levesről nincs, miért is lenne, nem gasztroblog ez! - álljon itt néhány fotó egy kitérőről, ami szintén a kitavaszodásom bizonyítéka: azt most igazán nem engedhetném meg magamnak, hogy ne a feladataimmal foglalkozzam. De hát muszáj - mert tavasz van. Így tegnap este elkezdetem ezeket az edényeket ...
Már én is főztem lekvárból levest és nagyanyáink is tették, miért ne? Nézve kerámiacsodáidat eszembe jutott milyen régóta készülök edényeimet lecserélni kerámia főzőedényekre. Felénk, Baranyában van ennek hagyománya és kezd feléledni. Azt mondják sokkal jobb ízű minden étel bennük. Ajánlom kipróbálásra Másoknak is!
VálaszTörlésMennyei feladat az alkotás, ezek az edények meg gyönyörűek!!!!
VálaszTörlésSzinte érzem ahogy készíted őket :)))