Múlhatatlanul

szeretem József Attilát gimnazista korom óta. Nem kis része volt ennek a szerelemnek az elmélyülésében a gimis barátnőimnek akikkel koncertekre, színházba jártunk és akikkel verseket olvastunk egymásnak. Még egy kis együttest is alakítottunk Tengertánc néven és megpróbálkoztunk versek megzenésítésével Sebő és a Kaláka nyomdokán. Akkoriban próbálkoztam azzal, hogy megtanuljak furulyázni és dorombon játszani - hát, nem sok sikerrel. De a vers megmaradt, zenével és anélkül. Amikor szerelmes lettem, mindig csak József Attilát olvastam és szavaltam és énekeltem és J.A. verseit másoltam bele a naplómba. És még mostanság is fel-fel csendülnek bennem sorai. Ezért egyszer egy kis kitűzőre is ráskribáltam néhány sortöredéket a Ringatóból:

Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.