Tulajdonképpen írhatnék gasztroblogot is, mert zseniális (és roppant szerény) "gasztrológus" vagyok, ha épp úgy hozza kedvem és időm (és még a pénztárcámban is lapul annyi, hogy kicsit felelőtlenebbül vásárolhatok). Vasárnap plö szarvascombot sütöttem, a murgai szomszédaink jóvoltából, (tehát nem a pénztárca dagadozott oly nagyon), akiknek a fia vadász, és talán már nagyon unják a sok vadhúst, vagy "csak" nagyon kedvesek, mert kaptunk tőlük egy szép darab combot. Eleinte azt gondoltam, hogy megőrizzük valami nagyobbacska ünnepre, de aztán meg azt gondoltam, hogy miért ne ünnepelhetnénk csak úgy, ha már van ez a szép combocska. És szép tavaszi idő. De a tavaszhoz nem illik nekem a sűrű sötét vörösboros áfonyás szósz, így rittyentettem helyette roséban párolt epres-körtés-almás finomságot pici kis mentával a kertből. És hogy adjak egy kis támogatást az enzimjeinknek is, a gyömölcsök egy részét az utolsó pillanatban nyersen kevertem a többihez. Annyira finom volt, hogy megkaptam a "címzetes gastzrológus" titulust. Fotó nem készült, mert nem is gondoltam rá, és mert kicsit későn készült el az ebéd s szaladnunk kellett Dorókámmal a lovardába. Ott viszont átváltoztam paparazzává, avagy nőnemű lesifotóssá (lsd: olasz nyelv szabályai) mert vasárnap reggelre Kanga paci világra hozta Zsebibaba nevű kiscsikóját! Az újdonsült kismama még nagyon félti a kicsinyét, nem is enged be magukhoz mást csak Dorottya edzőjét. Így minden ügyességemet, tapintatomat és indiánokat megszégyenítő nesztelen mozgásomat latba kellett vetnem, hogy ez a két kép elkészüljön.
k Dorottya edzőjét. Így nézzétek ezeket a képeket, hogy lesből és titokban készültek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése