Nyári üzemmód, avagy dolgok, amik boldoggá tesznek

Talán azt hiszitek, hogy nem is dolgozom, pedig igen. Csak hát a nyár, az mégis csak Nyár! A tennivalók köre kibővül, úgy mint kertgondozás (esetünkben 3 kert gondozása!), befőzés és persze mindközül a legnagyobb élvezet a reményeink szerint jövőbeni életterünk lakhatóvá, sőt szerethetővé tétele. Az igazság az, hogy máris nagyon szeretjük és hogy ezen a nyáron sokkal többet haladtunk, mint azt eredetileg terveztük. Ez most jó hír? Egyfelől igen: mert a házat ímmár teljesen birtokba vettük, minden helyiség  burkolatot kapott és frissen meszelt, - sőt még a homlokzat és a ház vége is. Másfelől viszont nem annyira jó hír, mert csak azért volt időnk a házzal foglalkozni, mert egy nagynak, nehéznek és szépnek ígérkező munka elmaradt. De ebben meg az a jó hír, hogy megint és újra rájöttünk, hogy mi (szinte) semmiből is tudunk valamit alkotni. Ez az év a kerek számok jegyében telik nálunk (kerekecske házassági évforduló, nagyon kerek születésnapok), s ekkép bőven adódott alkalom az összegzésre, múlt s jelen végig gondolására. S nekem úgy tűnik, hogy a nagy erőnk ebben van: annyira tudjuk inspirálni egymást és annyira szívesen álmodunk s dolgozunk együtt, hogy a (szinte) semmiből is mindig születik valami.  Ez nem dicsekvés vagy hivalkodás, remélem nem így hallatszik, hanem egy nagyon jól eső, szívet melengető érzés: jó kis csapat vagyunk, na! Idén a ház körül fellelhető mardék, új és régi téglákból burkolat, a hulladék deszkákból erdei lépcső lett, hogy a kis erdőnket is meg tudjuk közelíteni. Kidőlt s élő fákból "kalandpark" örökmozgó fiúnknak. Kár, hogy lassan vége a nyárnak, s már nem lesz idő mázolni és befejezni a tornác járólapjait - de legalább jövőre se fogunk unatkozni :-)
A nyár nagy örömei közé tartozik az is, hogy már vendégeket, barátokat is tudunk fogadni és hogy a kajlábbik kutyánk tán átbucskázott a fején - avagy csoda történt vele. Váratlanul és hihetetlenül engedelmes lett! Így aztán a patakparti séták mindennnyiunk számára még örömtelibbek. Neki, mert póráz nélkül szaladgálhat, s nekünk mert nem kell aggódni, hogy eltűnik s csak órák múlva kerül elő.

 Ez itt a pince fölött s az erdő alatt a kakasülő, férjem kedvenc elmélkedő helye. A növényzet még nem az igazi, de hamarosan sokkal  szebb lesz. Innen ezt látja:

Kalandpark, 1. etap.:

 Majd elfejtettem, a nyáron már ültettünk is: virágokat és fűszernövényeket, s eléjük a patakparton szedet vesszőkből fontunk ágyásszegélyt:

Közben persze azért "rendes" munka is folyik, s hamarosan két faliszőnyeg bemutatásával fogok visszatérni! Csak előbb még ki kell találnom, hogy miért hullámosodik a horgolt babatakaró, (jaj, de nagyon örömteli feladat! :-)) amit már sokadszor fejtek vissza.