Tegnap

 A készülőben levő falikárpit...

 ... jó napom volt. A megszokottól eltérően, este mikor lefekedütem, nem volt bennem elégedetlenség, hogy már megint nem értem a dolgaim végére. Pedig nem értem :-) Ennek ellenére jó nap volt és el is határoztam, hogy megpróbálom ezt az érzést azokra az estékre elraktározni, amikor úgy érzem, hogy semmit se csináltam aznap, pedig igazából halálra dolgoztam magam.
Délelőtt "továbbképzésen" voltam Kör-Kötő-Kör Gabinál, aki segített rendbehozni a babatakarót és  több apró trükkre is megtanított. Mindezt a közben, hogy nagyon jót beszélgettünk, nem csak horgolásról, hanem nemezelésről, arhaikus mintákról, kirgíz csoda asszonyról, mesékről és még sok minden egyébről. Alig tudtam elszakadni ettől a kávéillatú mesés hangulattól, csak éhező gyermekeim fel-felderengő képe vett rá, hogy végül hazainduljak. Otthon a gyerekekkel hármasban összedobtunk egy remek ebédet Lila Füge és Gordon Ramsey könyveiből (persze, mindegyik receptet tesreszabtuk), melyek a könyvtár jóvoltábol átmenetileg nálunk állomásoznak, majd elszaladtunk füzetekért a jövő héten kezdődő új időszámítás okán. A délután és az este nagy részét a második falikárpittal töltöttem, mely barátaink fiának készül. Teljesen belebolondultam a mintájába, ezért észre se vettem, hogy órák óta állok az asztal és a vasaló mellett és hogy már túl késő van ahhoz, hogy átmenjek szomszédasszonyomhoz az utóbbi hetekben közösen gyakorolt etka-jógára (pedig de jó lett volna a derekamnak meg a hátamnak a sok ácsorgás után!). Ahhoz azonban még nem volt késő, hogy megint csak gyermeikeim lelkes és az egész heti gyakorlásnak köszönhetően ím már értő közreműködésével, főzzünk még néhány üveg szilvalekvárt, amihez ők már délelőtt,- miközben én Gabinál élvezkedtem,- kimagozták a gyümölcsöt. És miután ezzel megvoltunk, nem álltam ellen a horgolótű csábításának. De csak azért nem, hogy a napom oly gömbölyű legyen mint egy klasszikus fonalgombolyag. Meg azért, mert többszöri csúfos tapasztalat után megtanultam, hogy varrógéphez ülni fáradtan egyet jelent a dupla munkával. Nem beszélve a frusztrációról, amit fejtés közben él át az asszony. Viszont horgolni még ilyenkor is remekül tudok. Most viszont annak ellenére, hogy szépen alakul a takaró (mert jó hosszú ám az éjszaka), most mégis inkább a faliszőnyegeket mutatom meg és indulok is a varrógéphez!

 ...és amelyik már elkészült.