... még mindig álmodom, mikor 2 napja, egy "szép" októberi reggelen a fürdőszoba felé botorkálva ez a kép tárult a szemem elé kitekintve az ablakon. Hideget megvető bátorsággal kirohantam néhány képet készíteni. Nem hiába: csodás szatén pizsamanadrágom pillanatok alatt latyakban fürdött, az ujjaim megdermedtek a hidegtől, és a lelkem belesajdult, hogy nekünk ebben az időben kell majd égetnünk a szabadban. Aki dudás - vagy keramikus - akar lenni, pokolra kell annak menni! De legalább a fiam örömtáncot járt a hó láttán. Mert kinek a pap, kinek a papné. Gondolom, ennyi közmondás elég lesz mára. :-)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése