Élet-halál kérdés

Szegény Szita Bence halála kapcsán sokan a halálbüntetés visszaállítását követelik. Én meg azon gondolkozom, mi lett volna ha a szülők nem válnak el? Ha tudják, hogy egy kapcsolatnak nem véget kell vetni, hanem küzdeni kell érte és éltetni. Mi lett volna ha az anyuka második házassága nem válással ér véget? Mi lett volna, ha együtt maradnak a felnőttek, akik állítólag szeretetteli, baráti kapcsolatban voltak továbbra is. Oly annyira, hogy a második férj, a nevelő apa nevelte a gyermeket az anyuka nehéz helyzete miatt. Mi lett volna ha saját kapcsolatukat tovább ápolják és nem újabb társ után kutatnak? Mi lett volna, ha segítséget kértek és kaptak, kérhettek és kaphattak volna a saját problémájuk megoldásában a Családsegítőtől vagy bármilyen más szervezettől? Mi lett volna, ha nem azt sugalná a világ, hogy a problémákat söpörjük a szőnyeg alá vagy szökjünk meg előlük? Meg hogy carpe diem! Mi lett volna ha a média nem sekélyes emberek magamutogatásával és csekély számú embert érintő ám jól felfújható problémák elefánttá nagyításával foglalkozna naponta, hanem azzal, hogy a párkapcsolatokban felbukkanó problémák nagyon nagy százaléka tipikus és jól kezelhető? Hogy családban, házasságban, örökidőkre szóló párkapcsolatban élni jó - még ha nehéz is olykor (bár többnyire nem nehezebb mint mindig újabb kapcsolatokba bonyolódni, majd kiábrándultan tovább állni). Hogy nem attól izgalmas az élet, ha naponta, hetente, havonta x évente partnert cserélünk? Szegény Szita Bence és a gyilkos asszony 11 éves gyerekének összetört élete nem csak három kegyetlen ember felelőssége, hanem...