ami egyébként immár hagyományosan remekül sikerült. Az év vége mindig hatalmas nyomást jelent számomra (is), és most is néha már dermedtnek érzem magam a fárdtságtól - de ennek ellenére hihetetlenül jó kedvűen, és nagy örömmel dolgozom. Ez hatalmas dolog számomra ugyanis ez a fajta végtelen kimerültség többnyire a földbe döngöli a kedélyemet, mostanság azonban csak úgy röpköd a lelkem és a mosolyom szanaszét a világba. :-))))) Látjátok? Biztos vagyok benne, hogy az egyik oka eme általános derültségnek az az élmény, amit a kurzusok jelentenek. Hihetetlen jól hat rám, ahogy mély figyelemmel és odaadással dolgoznak a résztvevők. Remélem, a képeken átjön az a szavakkal kifejezhetetlenül pozitív légkör, ami kis csapatainkat belengi.
Van még legalább másik két oka is annak, hogy nagyon lelkes vagyok mostanság: az egyik a közelgő lakásvásár, amire én is meghívást kaptam, és ez is valami olyan, amit még sose próbáltam! A másik pedig, hogy új utakon botorkálok a kerámiávilágban - s bár az időzítés talán nem a legszerencsésesebb így karácsony előtt, amikor ontani kéne az árut s nem kísérletezgetni, próbálkozni - de a múzsák úgy látszik nem törődnek az időzítéssel. Vagy szerintük pont most van itt az ideje. Na, de e két utóbbi témának külön posztokat szánok.
Viszont szeretnék még egy tárgyat bemutatni, amelyik az előző kuruson készült, de eddig "titkoltam", hogy az illetékes fülébe ne jusson, milyen meglepetés készült a 80. születésnapjára. Egy könyv, még hozzá, nem is akármilyen:
Isten éltesse Varjú atyát jó kedvben, erőben!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése