Soroló

 Egy újabb babatakaró, már a finisben, ahogy a várandósság is!

 A festő kurzusra előkészített tárgyak sorukra várva.

 Délelőtt varrás, délután és este kerámia, éjjel horgolás. Ez körülbelül a menetrend mostanában. Látszólag monoton és rutinszerű. De ... Tegnap azon gondolkodtam, hogy milyen erősen jelen vannak a sorok közöttök a barátok.
Inspirálnak, új utakra indítanak. Az egyik falikárpitot kér tőlem, aminek soha nem mertem volna neki fogni magamtól és talán ha más kéri, akkor sem. Ő az a kivétel, akiért még ebbe is belevágok, mert türelme és évek óta kitartó hűséges támogatása nélkül, lehet, már egy irodában adminisztrálnék. Egy másik (pontosabban két másik meg a párjaik) babát vár és ez remek alkalom, hogy a bennem évek óta élő vágyat a puhább és nőisebb anyagokkal való munkára egy kicsit kiterjesszem. Tudás híján persze csak egyszerű dolgokra, babatakarókra, - de végre elindultam egy vágyott úton. És az indulásnál megint egy másik barát ad segítséget, sőt továbbléptet, már egy kicsit bonyolultabb téma felé is segít és olyan kerámiára vágyik, amit még nem csináltam, tehát megint egy barát által fogok valamit kipróbálni.
És van olyan ismerős, barát, aki az évek homályából előbukkanva "csak" egy kellemes órát csempészett a sorok közé, de ez is ott van, ott lesz a sorok között bizonyosan, ha még e percben nem is tudom épp melyik ecsetvonást, vagy új színt köszönheti neki majd a palettám.

 Tegnap az utolső öltést ie megejtettem a kárpiton. Kész van - sokat küzdöttem vele,sok hibája van, mégis szép :-)

Mondhatjátok, hogy öregszem és érzelgős vagyok. Talán így van. Talán így van jól. Minden áldott nap hálát adok a családomért és a barátaimért, a gazdagságért amiban általuk részem van.