Számolom fel a gyermekkori magam és a szülői múlt tárgyi világát. Döntök olyan darabokról, melyek valamikor valakinek fontosak voltak. Mi legyen velük? Őrizzük tovább őket egy eldugott sarokban, hogy majd gyermekeink lelkét terhelje a tőlük való megválás? Ajándékozzuk el őket? Dobjuk kukába?! (Ami valamikor Valakinek fontos volt?!) Egyszerű, hétköznapi, mégis olykor súllyal a lélekre nehezedő kérdések. S közben szívmelengető pillanatok, rábukkanni számunkra is boldog emlékeket idéző, kerámiába rögzült pillanatokra.
Egy nagyon korai opuszom, még tanuló koromból, amikor Sarkantyu Judit műhelyében Szentendrén gyűjtöttem az impulzusokat.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése