Segítség, elfogytak a követőim! 

Ez, persze nem csoda, tekintve, hogy nem is volt mit-kit  követniük, hiszen eltűntem, mint szamár a ködben.

Most azonban úgy érzem, hogy olyan év előtt állunk, amely mindenképp érdemes lesz a megörökítésre.Legalább magam számára. Úgy érzem tele lesz tanulással,vívódással, tapasztalattal és tanulsággal. Hogy miért? Na, azt még nem árulom el!

Helyette megpróbálom összeszedni, hogy melyek voltak azok a fontos mozzanatok, amikről hosszas hallgatásom alatt nem adtam hírt. Nem kis feladat, hiszen 2013 áprilisában született az utolsó bejegyzés. Remélem, facebook barátom segít felidézni az emlékeim.

Álljon itt egy válogatás a 2013-ban és 2014-ben született alkotásaimból. Azok, amelyek valamiért különösen kedvesek voltak számomra, vagy amelyek új utakon indítottak el.

Ezt a képet azért szeretem, mert úgy érzem a "belső tájamat" mutatja meg. A kép a reményről, a derűről, az örök megújulásba vetett hitemről tanúskodik, mindamellett, hogy a világ és az életünk, sőt a lelkünk is sok fekete zugot és lyukat rejt.

A két "Kakukktojás" című kép születése indított el azon az úton, hogy ne csak monumentális és szakrális témájú képeknél gondolkodjak fa és kerámia kombinációjában, hanem kisebb méretű és "hétköznapi" témák esetén is.

A csempék ebben az évben kezdtek el foglalkoztatni és 2015-re  lett belőlük megvalósult konyhaburkolat, tornácburkolat, cserépkályha.

Folytatás következik a 2014-es, majd a 2015-ös évvel.